A Szegedben Krivokapics mellett Katzirz sem tudta vállalni a játékot deréksérülése miatt. Gyengélkedett a vendégeknél Nenadics is, így két beállóval, Herberttel és Zubaival a pályán kezdett a Szeged. A hazaiak sok technikai hibával kezdtek, így hét perc után a Tisza-partiak 4-3-ra vezettek. Csakhamar nagyot változott azonban az eredmény, Sulics védekezésben és támadásban is remekelt, így 7-4-es veszprémi vezetésnél Dragan Djukics a 10. percben időt kért. Mindez használt, hiszen a ismét gólerősen játszó Zvizej vezérletével 10-9-re zárkózott a Szeged, így Mocsai Lajos is időt kért az első negyedóra végén. Ezt követően ismét meglépett a Veszprém, és szünetre tíz gólos előnyt harcolt ki, a félidő utolsó perceire teljesen szétesett a Djukics-csapat.

 

Szünet után hamar elkezdődött a veszprémi fieszta, hiszen tovább növelte előnyét az aranyra hajtó házigazda, Mocsai Lajos tanítványai egyre több trükköt is bemutatva haladtak az újabb arany felé. A Szeged a mérkőzést tekintve nem, az ünnepség kapcsán azonban partnernek bizonyult, hiszen egyre csökkenő ellenállással szállt szembe a Veszprémmel, a döntő utolsó mérkőzésének sportértéke így sok kívánnivalót hagyott maga után. Mindez persze nem gátolta meg a házigazdákat az ünneplésben, Mocsai Lajos csapata kiütéssel győzött és tizennyolcadszor is aranyérmes lett a magyar bajnokságban.