Második mérkőzésünkön a francia Chambéry csapatával találkoztunk a strasbourgi tornán, tét a döntőbe jutás volt. A védekezésünk a mérkőzés első félidejében elég fejetlen és esetleges volt, ennek köszönhetően túl sokat Alilovics sem védett, ellenfelünk pedig - hibáinkat kihasználva - magához ragadta a kezdeményezést, és végig vezette az első 30 percet. A támadásba is belehibáztunk menetrendszerűen, rossz bejátszásokkal, labdaeladásokkal könnyítettük meg a Chambéry dolgát, de mivel ők is hibáztak éppen eleget, így fej-fej mellett haladtak a csapatok az első félidőben. A legnagyobb különbség éppen a félidőre alakult ki, ami 2 gólos hátrányt, pontosan 13:11-et jelentett.

Szünet után aztán Mocsai Lajos cserékkel frissített, a kapuba Fazekas jött, Csárli pedig balátlövőből riogatta az ellenfelet, de így sem tudtunk közelebb jönni, sőt, a különbség tovább nőtt 4-re. A védekezés aztán szépen felkeményedett, és ennek, valamint Nándi védéseinek köszönhetően a 40. percben egyenlített ki Perez, majd Vilovszki góljával csapatunk a vezetést is megszerezte. A franciák mestere időt kért ekkor, de semmit nem tehetett, koncentráltan játszottunk, így most mi növeltük tovább a különbséget. Az 50. perc azonban újra szoros eredményt hozott, a hajrára már csak 1 gólos előnnyel fordultunk, izgalmas végjáték ígérkezett. Az is lett, ziccerek maradtak ki mindkét oldalon, mégis inkább mi diktáltuk az iramot, de elég volt 1-2 fegyelmezetlenség, hogy az állás még az utolsó percben is döntetlen legyen. Egy elrontott lövésünkből aztán még a chambérynek volt ideje leindulni minket, aminek a végén egy utolsó másodpercben belőtt kínaival nyerték meg a meccset.